2013. január 5., szombat

A többnejűségről – újra



Igaz, a blogban még nem foglalkoztam a témával, de azon kívül már rengeteget. Valami képviselő szerepébe kerültem bele, aki bebizonyítja a világnak, hogy ilyen is van. Pedig valójában két dologról van szó.
Az igaz, hogy mint muszlimok, nem mondhatjuk arra, amit Allah megengedett, hogy rossz, idejétmúlt, nem megvalósítható. Mondhatjuk, hogy én nem szeretném, ahogy nem kell minden ételt megenni csak azért, mert nem haram. Ami nem ízlik, azt otthagyjuk, kész, problem solved. Azt is mondhatjuk, hogy régen többször fordulhatott elő olyan helyzet, hogy egyszerűen nem voltak férfiak, és más megoldás nem volt, most azért könnyebb a helyzet. Bár attól is függ, hol él az ember… de erről majd később bővebben inshaAllah. Azt is mondhatjuk, hogy sok rossz példát lát az ember, sokan vannak, akik visszaélnek az engedménnyel, kiveszik belőle azt, ami nekik hasznos(nak tűnik abban a pillanatban), és elfelejtik az egész alapját, feltételeit. Az ilyen emberek valójában csak hatalmas problémát okoznak maguknak, mert aki nem igazságos a feleségeivel, az úgy fog feltámadni az ítéletnapon, hogy az egyik oldala a testének más lesz, mint a másik. De az ilyen esetekből azt leszűrni, hogy a többnejűség helytelen, olyan, mint mikor valaki azt mondja az iszlámra, hogy terrorizmus. Csak mert vannak olyan emberek, akik betartanak bizonyos nekik tetsző dolgokat, más parancsokat viszont figyelmen kívül hagynak, az nem azt jelenti, hogy maga az, ami le van írva, nem jó. Ha azt csinálnák, nem lennének terroristák, és nem lennének igazságtalan férjek.
A másik a saját életem. Amit itt be akarok bizonyítani, az valójában saját magamnak szól. De a bebizonyítás rossz szó. Megyek előre az úton, de mindig csak a következő sarokig látok. Elképzelem, hogy what’s around the corner, néha olyasmi van, amit elképzeltem, néha valami egészen más. Felfedező úton vagyok, megyek előre kíváncsian. Van, hogy meglepődök, van, hogy élvezem a kilátást, van néha, hogy már otthonosan mozgok az új terepen, de olyan is van, hogy kiakadok. Van, hogy azt hiszem, minden rendben van, aztán utólag jövök rá, hogy ez milyen durva volt.
De azt hiszem, mindenkinek ilyen eseményekből áll az élete. Igent mondunk valamire, egy helyzetre, egy emberre, egy egész csomagra. Hozunk egy döntést az ismert dolgok és az elveink alapján, de nem látjuk előre az életünket. De ki mondta, hogy kell? Éppen ettől szép az élet. Tele van meglepetésekkel.
Voltak dolgok, amiket máshogy képzeltem. Valójában ez nem is konkrétan a többnejűségről szól, hanem bármelyik kapcsolatról, a férfi-női viszonyulások lelki mélységeiről.
Mindig úgy igyekeztem megmagyarázni a többnejűséget, hogy igaz, hogy a nők nem értik meg, miért kell még egy feleség egy férfinak, ha szereti a már meglévőt, de a férfiak sem tudják megérteni, hogy van az, hogy kell az a cucc a mangóból, ha tele van a szekrény. (És természetesen azt sem, hogy miért nem tudom becsukni a szekrényt, ha nincs egy rongyom se!) J Igen, nagyon szép a narancsszín estélyim, meg a fekete, arany dísszel, meg az a másik… de ott az a zöld ruha a strasszokkal!!! És nem fogom kevésbé szeretni a narancsszínűt, megígérem!!! J
Na és most jön az, amiért ez a rész már legalább két hete itt porosodik J. Sokat gondolkoztam, hogy ide írhatom-e. Persze, ez az én blogom, azt írok, amit akarok, de mégis, azért mi olyanok vagyunk, mint egy család, nem? És vannak dolgok, amit „nem mondhatok el senkinek, elmondok hát mindenkinek”, inkább név nélkül, arc nélkül, vadidegeneknek mondja el az ember, mint a rokonainak.
Csakhogy amint beléptem egy csopiba, 130 komi fogadott megint a többnejűségről. AlhamduliLlah pozitív volt a végkicsengés, de több „jaaj, miért ilyenek a férfiak” hozzászólás is elhangzott. És most szeretnék veletek megosztani egy új aspektusát a dolognak, amit én sem tudtam.
Mondom, a kapcsolatokról, az emberek lelki beállítottságáról van szó. És mint mindig, megint nem állítom, hogy ez mindenkire igaz. Különbözőek vagyunk, éppen ez a szép, és az a még szebb, hogy mindannyiunk számára megoldást nyújt az iszlám.
Szóval én eddig abban az alap meggyőződésben éltem, hogyha egy nő megtalálja a nagy őt, akihez hozzámegy, akkor számára ő lesz A férfi, másra nem fog tudni így nézni. Ha esetleg mégis, az annak lehet a jele, hogy a kapcsolatban vannak problémák. Ok, persze, melyikben nincsenek, kérdezhetnétek, vagy inkább úgy, hogy melyik kapcsolat problémamentes? Mert ha az ember megkérdezi magától, hogy vannak-e problémák a kapcsolatban, akkor általában azt mondja, hogy nincs. De ha azt, hogy problémamentes-e? Hát, nem tudom, van-e, aki nemmel válaszol. De idáig nincs semmi gond, emberek vagyunk, nem vagyunk tökéletesek, se mi, se a társunk, hogy lenne akkor az tökéletes, ami köztünk van? De most nem az általános problémákról van szó, mert szerintem ezeknek semmi közük nincs ahhoz, hogy hány férfi rohangál az utcán a férjünkön kívül. Én azt gondoltam, hogy ha valaki észreveszi a többi férfit is, az azért lehet, mert esetleg a férjének ilyen téren vannak hiányosságai, pontosabban hogy a nő számára nem a férje a legvonzóbb férfi. Ebből következik, hogy akkor észre fog venni másokat is.
És mi van, ha igen? Már ha a nő számára a férje a macho man, a jani a hegyről, a h.m.cs. (helyi menő csávó) J és hasonlók? Hát akkor az összes többi elmehet kenyába kekszet kapálni, ott egyszál futaban sütheti őket a nap, és lehetnek minden nappal barnábbak, akkor sem fogja őket észrevenni, mert mindene megvan.
És mi van, ha igen?
Mi van, ha a férfiasság, illetve az a tulajdonság, amivel olyan jeleket képes valaki leadni, amik eljutnak a másikhoz, ez nem a mindent vivő jollie joker, hanem csak egy az emberek millió tulajdonsága közül?
Lehet, hogy valakiben megvan ez, és ezen kívül intelligens, nagylelkű, társasági, humoros, világlátott, stb., és mindezen tulajdonságok összességéért valaki hozzámegy feleségül. De nem csak azért, mert egy jó pasi.
És az is lehet, hogy valaki iszonyú brutális rádiójeleket képes leadni, de ezzel be is fejeződtek a pozitív tulajdonságai. Az ilyenhez kislányom, nem kell hozzámenni J. De hazudni sem kell magunknak, hogy ááááá, nincsenek is itt semmilyen rádiójelek…
Az iszlám mashaAllah subhanAllah annyira fantasztikus, hogy nem is tudom, kifejezni!
Megmarad minden a helyén. A valóság valóság, az álom álom. Nem csinál senki valóságot az álomból, hogy aztán kiakadjon, hogy ez az álomban működött, a valóságban miért nem? Aki nem az iszlám szerint él, szegényt nem védi meg semmi ettől. Álmodik egy álmot, aztán felébred arra, hogy összetörték a szívét. Mert egy álomra nem lehet egy életet alapozni.
Természetesen az sem elég, ha valaki mashaAllah, mashaAllah, mashaAllah. Ebből lehet, hogy tisztes polgárként élhetünk, de ez nem elég a boldogsághoz. De ez majd egy következő téma lesz inshaAllah: hogy mire való egy férj? J
Na de hogy jön mindez a többnejűséghez?
Hogy lehet, hogy nem csak a férfiak képesek észrevenni nőket a házasság után. Lehet, hogy ahogy egy férfi, azzal együtt, hogy szereti és tiszteli a feleségét – és nem csak, mint elismerés, hanem egy csodálatos nőnek tartja – képes meglátni a szépséget valaki másban is, egy nő is képes erre, azzal együtt, hogy a férje egy menő pasi. Annyi csodálatos ember van a világon!
Mint mondtam, különbözőek vagyunk, és mind máshogy működünk. És a különböző helyzetek, környezetek is mást hoznak ki az emberből.
Most jöhetne egy kérdés. Hogy ha tegyük fel, a nőnek is tetszhet több férfi, ahogy egy férfinak több nő, akkor a nőnek miért nem lehet több férje, ahogy a férfinak több felesége?
Két fantasztikus, csodálatos aspektusa van az iszlámnak, amik ebben a témában rendet tesznek.
Az egyik a nők értelmi képességeinek elismerése, megbecsülése, tisztelete. Egy nő egy férfit választ egy életre. Nagyon meg kell nézni, ki az. Nem elég egy feeling, bombabiztos dolgokat kell annak a pasinak letennie az asztalra, és a nőnek képesnek kell lennie kiszűrnie az aranyat a sár közül. Persze ebben nincs teljesen magára hagyva, de mégis az ő saját személyes döntése, és senkinek nincs joga azt megváltoztatni.
A másik, hogy ki akar 3 pasira mosni, főzni, takarítani? Senki. Ok, akkor erre a válasz a „nyitott kapcsolat”, amit jól kitaláltak, csak éppen fából vaskarika. A szívünk ugyanis nem nyitott. A szívünkben valaki vagy ott van, vagy nincs. És a „nyugati világ” ebben megy tönkre. Összetört szívvel élnek, és meg kell magyarázniuk maguknak, hogy ez rendben van. Nem, nincs rendben. Az ember többet ér ennél. Mindent, vagy semmit. Vagy valaki megad mindent nekem, vagy nincs semmi joga hozzám.
Nem lehet ébren álmodni. Amint az ember az álomból valóságot csinál, amint megragadja, és magával húzza álmai tárgyát ebbe a világba, attól a pillanattól fogva a valóság törvényei vonatkoznak rájuk. Nem azért, mert valaki ezt kitalálta, hanem, mert Aki teremtett minket, Ő Tudja a legjobban, hogy mi mennyit érünk. Jobban, mint mi. Mi lemondhatnánk, lemondunk a jogainkról, mert nem vagyunk tisztában a méltóságunkkal, az értékünkkel. De Allah jobban tudja, hogy mi mennyire értékesek vagyunk.
A nőnek joga van hozzá, hogy a férfi, akivel megosztja az életét, biztonságot nyújtson neki. Nem shoppingolásról beszélek minden héten (bár nem lenne rossz J), hanem arról, hogy ne az én gondom legyen, mit miből fizetünk ki. Mert aki tudja, hogy az milyen, nagyon nehéz elfelejteni, és sokszor a kapcsolaton, a biztonságon belül is még ezen jár az agya, pedig nem kellene. Biztos, hogy a férjének tízszeresen ezen jár az agya, talán éppen ezért nem annyira vicces ember már… Lehet, hogy nincs sok, lehet, hogy nincs azonnal, de ha a minimum biztonság megvan, akkor a nő megkapta a jogát. Nem kell többet követelni, de ebből leadni sem szabad.
Ugyanúgy a férfinak meg joga van ahhoz, hogy egy otthonba érjen haza. Neki ez az a hely, ahol lelki, érzelmi biztonságot gyűjthet össze a másnapi boxmeccshez. Mikor a boxoló leül a sarokba: vizet spriccelnek a szájába, megtörölgetik, megmasszírozzák, elmondják neki, hogy te vagy a legjobb, te vagy a király, le tudod ütni! J Melyik edző várja úgy a boxolót, aki izzadtan, véresen, feldagadt állkapoccsal letántorog a ringből, hogy miért nem vagy velem kedvesebb? Asszem ő kapná a következő balegyenest J. Milyen állapotban van ilyenkor a boxoló? Csak ül, és sötéten néz maga elé… ismerős, ugye? J Most nosztalgiázom J.
Jó gyerekek, akkor foglaljuk össze a mai nap tanultakat… megártott az iskola J
Tehát ami a feleség joga a férjtől, arra képes egy férfi, hogy több nőnek megadja? Hát anyagilag vagy igen, vagy nem, de érzelmileg, személyiségileg elvileg igen. És egy nő, meg tudja adni a férj jogát, ha adott esetben több férje lenne? Tuti, hogy nem. Még egynek is nehezen…
Jó, de akkor mik ezek a rádiójelek, feelingek, álmok, hülyeségek? A férfi kiélheti (ha agyondolgozza magát), megvalósíthatja az álmait, a nő meg szenvedjen magában, és még lelkiismeret furdalása is legyen?
Miért kellene szenvedni?
Mit veszítek? Miben veszek részt? Mit adok?
Semmit.
És mit kapok? Tiszteletet, figyelmességet, csodálatot.
És nekem semmibe sem került. Csak kapok, adás nélkül.
Az iszlám megvéd, mert az emberek nem lépik át a határokat. Senki sem.
És így tisztelet van, keserűség nincs. Csodálat van, csalódás nincs.
A királynő vagyok a díszpáholyban, nem a toronyszobába zárt százéves álmát alvó Csipkerózsika.
Ha ott az iszlám, nincs szükség más védelemre.
Hová vezethetnek akkor a rádiójelek? A férfiak esetében, ha tényleg nem hagyják őt aludni, akkor elmehet, dolgozhat kétszer annyit élete végéig. Adni, adni és adni. És ha hazamegy, otthonra talál? Nem biztos…
És a nő esetében? Kényelmes páholyában elfoglalja a helyét a királynő, miközben az alattvalók tapsviharral ünneplik. Jól esik neki? Persze, kedvesek. De most már elég, inkább szeretném az előadást nézni!
Ki kap több tapsot, a színésznő, akinek esetleg nyitva van az öltözőjének az ajtaja? Vagy a királynő, akit fegyveres őrök őriznek?
És ki az elnyomott? A férfi, vagy a nő?