Hát gyerekek nem, a helyzet az, hogy nem
fedeztem fel semmi újat. Pontosabban semmi olyasmit, amit korábban nem tudtam,
nem csináltam. Csak találtam egy biztonságos pozíciót és veszélytelen
alanyokat… Felültem a páholyba, integetek, mint egy királynő… de mi egy királynő a népe nélkül?
milyen az olyan kapcsolat, amikor nem a
másikból táplálkozunk?
mert ok, most biztonságos távolságba helyeztem
magam mindenkitől, de
ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, nem jelent nekem semmit a csodálat.
mint mikor Yasmin realizálta, hogy nem elég,
hogy nem érdekel a pénz, de sajnos a helyzet az, hogy az emberek is a dunya
része. engem a pénz soha nem érdekelt, és azt is realizáltam, hogy a
kapcsolatomban, a házasságomban nem voltam szabad, nem voltam önmagam. ahogy
írtam, csak egy árnyék voltam.
egy halal kapcsolatban egyáltalán nem halal
szintű
függést, társítást alakítottam ki. mentem, futottam utána, vártam rá, mikor
eszébe se jutottam, csak róla szólt az életem.
aztán ahogy kinyílt a szemem a yemeni
valóságra, ahogy hirtelen 34ből 14
éves lettem, úgy éreztem, megtaláltam a megoldást. megvédem magam a függéstől, mert nem alakulhat ki
társítás, hiszen kapcsolat sem alakulhat ki. védve vagyok ettől a veszélytől, hiszen egy sokkal
nagyobb veszélytől
tartom magam bombabiztos távolságban.
ez valóban az iszlámban lévő könyörület.
alhamduliLlah.
de sajnos még nincs meg a megoldás. igaz, nem
szól az életem konkrétan senkiről, nem
egyvalaki tekintetét lesem, nem tőle
várom a boldogságot. de mi lenne, ha egyszer csak távol találnám magam az
itteni környezetemtől és
mindentől és
mindenkitől
benne? vajon még mindig királynőnek
érezném magam?
vagy ez egy újabb, lightosabb függés?
napraforgó vagyok, vagy abbad asshams?
úgy éreztem, hogy vagy az evilágon lehetek
boldog, vagy a túlvilágon. de miért vadászok annyira a boldogságra? mi
egyáltalán a boldogság? és miért gondolom, hogy ez másoktól függ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése