2012. december 10., hétfő

Adni és kapni


Az ember először kap. Anyatejet, figyelmet, szeretetet.
De aztán túl korán megtanulunk adni. A baj igazából nem ez, hanem hogy megtanuljuk, hogy akkor kaphatunk, ha adunk. Hogy semmi sincs ingyen.                                       A Keresztapa is erről szól. Valaki azt mondta, az a legjobb gazdasági kézikönyv. Mi az élet? Adok és kapok.
Akkor játszhatok, ha megeszem a tökfőzeléket. Akkor kapok szép ruhát, ha jól tanulok. Stb., stb.
Aztán múlik az idő, nem mennek már olyan jól a dolgok, meg már nagyok vagytok, megérthetitek… szóval a célprémiumok egy idő után szépen elmaradnak.
De az igyekezet nem, továbbra is mindent megteszünk… miért is? Az ajándékért? Nem, a figyelemért, szeretetért, elismerésért.
Megtanultuk, hogy valamit tennünk kell érte. És ha nem kapjuk meg, akkor biztos többet kell adnom, biztos nem elég jó ez még.
Biztos nem vagyok elég jó…
De adok fáradhatatlanul, azt, amit keresek, a figyelmet, a szeretetet, mindent…
És nem kapok semmit. Miért?
Biztos nem vagyok elég jó, hiszen én a maximumot adtam magamból, és az nem ért semmit…
…
Eltelt sok év. Itt vagyok. És kapok és kapok és kapok.
Meg kell tanulni ezt a leckét is.
Kapok figyelmet, elismerést, szeretetet. Kapok elfogadást, segítséget. Kapok napfényt.
És mit teszek érte? Mibe kerül mindez?
Az ég világon semmibe.
Megtanulok kapni, és ezáltal megtanulom felfogni, értékelni, megérteni, megérezni Allah adományait. Hiszen Ő számolatlanul árasztja adományait a teremtett világnak! De ahhoz, hogy hálásak lehessünk érte mélyen a szívünkben, át kell érezni, hogy miről is van szó. És ha még nem tanultuk meg eddig, akkor kapunk lehetőségeket, helyzeteket, amelyekben megtapasztalhatjuk, milyen is ez.
És ezek a dolgok megmutatják nekünk Allah Nagylelkűségét. Tulajdonképpen erről szól az egész.
Meg kell tapasztalnunk, Allah milyen bőkezűen ellát minket, és akkor képesek leszünk mélyen a szívünkből hálát adni.
És nem ez volt, amiről beszéltünk korábban? Hogy a hála segít minket hozzá a továbblépéshez. Hát itt van alhamduliLlah!
Ha megtapasztaljuk, milyen kapni, boldogok leszünk és hálásak.
Csak arra kell figyelnünk, hogy helyesen értelmezzük életünk eseményeit.
A mostani lecke címe: kapni.
Ingyen. Nem kell érte adni semmit.
Miről szól egy kapcsolat? Ott adunk és kapunk. És ha az ember úgy érzi, többet ad, mint amennyit kap, akkor boldogtalan lesz. De igazából ennek a két dolognak teljesen függetlennek kellene lennie egymástól. Valahol az egész az ember kapcsolatúról szól a Teremtőjével. Adok – Allahért. És kapok az Ő áldásából. A másik ember csak happened to be there J.
De persze a mindennapi életben nem erről van szó, visszajönnek a beidegződések, hogy akkor fogok kapni, ha adok. És ha nem kapok eleget, hát még többet adok, hátha akkor megkapom a biciglit…
Igen, a kapcsolatban, mikor az emberek annyira közel vannak egymáshoz, nagyon könnyen előjönnek ezek a viszonyulások. De miről is szól a felnőtté válás, ha nem arról, hogy újraírjuk a forgatókönyvet? Nem meglévő szerepeket játszunk el és játszatunk el a másikkal, hanem mi írjuk a történetet, magunkra írjuk a szerepeket, mint az igazi nagy sztároknak!
És egy lépés a forgatókönyvírásban, az új szerepem kialakításában az, hogy én, aki mindig többet adtam,mint amennyit kaptam, megtanulok kapni. Megtanulok elfogadni lelkiismeret-furdalás nélkül. Megtapasztalom, hogy nem én ezúttal nem a csodáló, hanem a csodálat tárgya vagyok. Nem a fá’il, hanem a maf’ul bihi .J Tanulok ám, látjátok? J
És a legfantasztikusabb az egészben az, hogyha ott maradunk – márpedig ott maradunk – a helyes úton, akkor az ember soha de soha nem billen ki ebből az egyensúlyból. Soha nem fog többet adni, mint amennyit kap. Allah nem arra teremtett minket, hogy a földön csússzunk, más teremtmények után, hanem arra, hogy elfogadjuk az áldásait, boldogok legyünk és hálásak legyünk Neki.
Adunk, persze, azoknak, akikhez közünk van, de nem akarunk érte jutalmat, szeretetet, figyelmet, biciglit. Csak Allah tetszését keressük vele. Így menekülünk meg a teremtményeknek való kiszolgáltatottságból, mert tudjuk, hogy nem tőlük függünk.
Mindenünk megvan, mert Az lát el, Aki mindent adni tud, a világok Ura.        
Az Ő tetszését keressük, most csak más a challenge. We should only interpret the things in our lives right. This lesson is about getting…
És alhamduliLlah, minden a mi oldalunkon áll!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése