Csoki és relativitás

SubhanAllah, érdekes, ahogy újra meg újra szembesülök saját korlátoltságommal és meg nem értő voltommal. Ez történik, amikor az ember egy kis részletét fogja a valóságnak, azt kinagyítja, mintha semmi másról nem szólna az élet, és az összes többi aspektust figyelmen kívül hagyja.

Például mi van, ha valaki csokitortát eszik? Finom, omlós tészta, édes, picit keserű krém…nyamiiii! MashaAllah, de jó neki, én is, nekem is!!! És akkor aki ilyen szerencsés helyzetben van, képes, és vannak problémái! Hogy képzeli?

Nem értem, mert semmit nem látok, csak egy csokitortát! Mint a rajzfilmekben, hogy valakinek ilyen dollár jel van a szemében, nekem a csokitorta. Mert az az, ami itt nincs.

Hogy nem értem? Talán nem voltam ott? Talán én boldog voltam? Ok, volt csokitorta alhamduliLlah, de ez és a kávé-tea kivételével minden ehetetlen volt. Ízetlen volt, vagy rossz szájízt hagyott maga után. Rengeteget fizetsz, és nem laksz jól, fáj a hasad, fáj a szíved.

Ez hiányzik? Mert a helyzet az, hogy mindent, vagy semmit.
You can’t get everíthing in this life.

Itt most nincs csokitorta, de egészséges az élet. Friss gyümölcsök, vitamindús zöldségek. Visszaállítják az ember belső egyensúlyát. Ha egészségesen élsz, tudod ki vagy, és tudod, mi a helyzet. Ezért vagyok itt, vitaminos (elvonó) kúránJ.