"Szupermuszlimok"

Szupermuszlimok
Lehet szerintetek szuper muszlimokat nevelni?
Én azt hiszem, hogy csak muszlimokat, embereket lehet. A „szupermuszlim” személyes döntés eredménye lehet csak.
Azért jutott ez az eszembe, mert még mindig ezen a party-dolgon gondolkozom.
A szolnoki táborban volt egy félresikerült próbálkozásunk. Az emberek vagy nem jöttek el, vagy eljöttek, ott feszengtek aztán elmentek, vagy kendőben ültek. Két lány készült egy táncos számmal, volt aki akkor viharzott el. 
Mi volt a baj? 
És hogy lehetne orvosolni?
Igaz, a lányok száma tényleg nagyon durva volt, valami hip-hop, kivágott ruhában, félreérthetetlenül utaló mozdulatokkal.
De ilyenkor az a helyes, ha kivonulunk, mert ke volgare? Zárkózzunk el, tiltsuk meg?
De honnan kellene tudniuk, hogy ez nem jó?
Hiszen ezt látják mindenhol, a „csapból is ez folyik”. Ha ki akarod fejezni a nőiességedet – ami egy teljesen természetes belső igény a fiatal lányoknál – azt így teheted meg. És még mindig jobbak, mint amilyenek lehetnének. Más lányok ugyanezt a táncot diszkóban, férfiak előtt táncolják.
Igen, de ez a „hitetlen világ” megnyilvánulása, mi nem ilyenek vagyunk!
De lehet egy identitást tagadásból felépíteni? Egészséges lesz az az ember, aki nemet mond a körülötte lévő világra, nemet mond mindenre, ami ahhoz tartozik, nemet mond magára az életre?
Valóban erről szólna az iszlám? Nem, nem, nem? Haram, haram, haram?
Nem a béke, a teljesség, az összhang, a harmónia vallása, amiben az ember végre rátalál igazi önmagára?
Ha egy folyó útját elzárjuk, a víz először felduzzad, tó keletkezik, aztán a hatalmas víztömeg árvízként önti el a tájat. Nincs több meder, nincs több korlát, nincs több határ. Csak a víz van, a korlátlan indulatok, érzelmek, ösztönök.
Ki a hibás akkor? A folyó, hogy van benne víz? Az ember, hogy vannak ösztönei? Az ösztönök bűnös dolgok, mint a középkori keresztényeknél?
Láttuk, az hova vezetett. Oda, ahol most tartunk. A testet sanyargatni kell, házaséletet csak gyereknemzés céljából lehet élni – azt is csak lyukas lepedőn keresztül  – az ideális példakép a szerzetesek. Ez volt a középkor. Amikor az embernek magát a testi mivoltát bűnösnek tekintették, és minden eszközzel harcoltak ellene. A nő maga volt a kísértés, és azt gondolták, Éva anyánk tehet mindenről.
Hová vezetett ez? Erkölcstelenség, házasságtörés, illetve a házasság már nem is nagyon létezik, minek? Szórakozunk, amíg jól érezzük magunkat – pontosabban, amíg én jól érzem magam, nem baj, ha közben összetöröm a másik szívét – aztán megyünk tovább. 
Korlátlan érzelmek, ösztönök, önzés. Azután, hogy mindez teljesen el volt nyomva.
De ha a gátra, amit a folyóra építettek, nyílást vágnak, és utána egy jól körülhatárolt medret ásnak a folyónak, akkor nincs árvíz, nincs pusztítás. Egy nyugodtan folyó víz van, amellyel kerteket lehet öntözni, ami az életet jelenti azoknak, akik ott laknak a közelében.
Az ösztönök és az érzelmek, ahogy pusztítani tudnak, életet is tudnak adni. Helyes mederben a boldogság, a szeretet, az élet származik belőlük.
Az a folyó azért folyik ott, mert Allah így teremtette. Aztán megadta neki a helyes medret.
Az iszlám alap rendelkezései azok a falak, amelyek között folyhat az életünk. Ezeket kell megtanulnunk és megtanítanunk azoknak, akik ránk vannak bízva.
Lehet mindig fejlődni, növekedni, többet tenni Allahért. De ezt már az embernek magának kell akarnia. 
És ha Allah becsuk egy ajtót, kinyit egy másikat. Mi ne csukjuk be az összeset.
Ha a fiatalok szeretnének szórakozni, önmagukat megtalálni, kifejezni, adjuk meg nekik erre a lehetőséget az iszlám keretei között. Itt nem csak arról van szó, hogy ott van a veszély, hogy az egészet otthagyják. Igen, ez is benne van a pakliban – 8 éve hányan voltak? Ma hányan maradtak? Szupermuszlimokat akartunk belőlük nevelni – és vannak, akiknél nagy szó, hogy egyáltalán muszlimnak vallják magukat. De ez minden.
De inshaAllah a megbocsátás ajtaja Allahnál mindig nyitva áll.
Nem akarom ezeknek az elvesztegetett éveknek a súlyát kisebbíteni, de van valami, ami még ennél is nagyobb probléma.
És ez az, hogy ezeknek a fiataloknak egyszerűen nem alakulnak ki a személyiségük bizonyos oldalai. Bűntudat kötődik náluk a szépséghez, a nőiességhez, csakúgy, mint az áttért muszlimoknak az utólagos felismerés miatt.
A Sisters Magazine-ban olvashattunk az NMTS, vagy new muslim tramp syndrome-ról, amikor a frissen áttért lány elosztogatja az összes szexi ruháját, aztán otthon a férje melegítőnadrágjában pompázik. De ő még sincs akkora veszélyben hiszen ahogy ezt a döntést is ésszel hozta, hozhat egy másikat is, amint megérti, hogy nem kell teljes női mivoltától megszabadulnia, csak a rossz dolgoktól és hogy iszlámban mindent lehet, csak a megfelelő körülmények között. És lehet, hogy tényleg jó, ha megszabadul a régi ruháitól – majd inshaAllah vesz magának újakat, még szebbeket!
A fiataloknál azonban azért annyira crucial a helyes nemi identitás megtanítása, mert akármilyen okosak és határozottak, nem alakult még ki a személyiségük. A tiltásokkal vérmérséklettől függően két lehetőséget érhetünk el: vagy egy idő után megelégelik és otthagyják az egészet, vagy nem lesz önbizalmuk, az igazolásokat kívülről várják, védekező álláspontba helyezkednek és negatívvá válnak a világgal szemben.
De mi nem véletlenül dá’iákat akarunk nevelni?
Kiből lehet jobb dá’ia? Akinek a személyes Isten-szolgálata a tökéleteshez közelít, de meg is van a véleménye mindenkiről, akinek nem? Vagy abból, aki esetleg előfordul egy-két halal partyn, de szereti az embereket és nyitottan közelít hozzájuk? Aki megkeseredett, befordult és nem szeret tükörbe nézni, vagy aki a határokon belül élvezi az életet és szeret szép lenni?
Tegyük oda a határokat, ahol vannak.
Ha valaki aztán többet akar tenni Allahért, tegye meg.
De én valamiért azt hiszem, hogy az fogja beljebb húzni a saját határait, aki az alap határokon belül maximálisan kitöltötte az életét. Hiszen ha ő lemond valamiről, akkor Allahért fog lemondani róla, nem „hát, nem is tudom miért, talán nem kéne”, vagyis kialakulatlan személyiség miatt. Az ő szándéka tiszta, mert egy teljes ember hozta ezt a döntést. Allahért, és nem az emberek miatt vagy saját félelmei miatt.