2012. szeptember 19., szerda

My way



Ez a legismertebb
Ez a legszebben kifejező
Ennek más a mondanivalója, de szerintetek ki lehetne őket hagyni?? J J J
Van olyan, hogy az ember gondol valamit magáról. Aztán kiderül, hogy ő csak egy hal, aki maga körül csak mókusokat látott. Ok, ők fára másznak, de nekem ez nem csak nem megy, nem is tetszik. Ez nem én vagyok. Biztosan félek a magasságtól. Ok, félek. Akkor sem tudom megcsinálni, és nem is akarom.
Úszás? Mi az? (tegyük fel, hogy szegény halacska még valahogy lélegzikJ) Mi?? Ilyet is lehet? Hát ez csodálatos! Ezt meg tudom csinálni, ez tetszik!
Soha nem tetszettek a pampogós emberek. Soha senkinek nem tudtam, nem akartam „na most akkor jól beolvasok, megmondom a frankót”! Ez mit jelent? Valószínűleg félénk, visszahúzódó, konfliktuskerülő ember vagyok, aki gyenge, és nem meri magát vállalni, nem mer konfrontálódni.
Mégis, egész életemben olyan dolgokat csináltam, amihez nem sokan tapsoltak. Nem volt szükségem külső bátorításra, kézfogásra életem legnagyobb döntéseinél, sőt, legtöbbször kevesen, vagy szinte senki nem támogatott. (természetesen tisztelet a kivételnekJ)
Most akkor gyenge vagyok, vagy erős?
Itt a házban nem hangzik el egy udvariatlan szó. Mégis, mindenki kifejezi az akaratát, nem szűnnek meg létezni.
Lehet így is. A kulcsszó azt hiszem, a tisztelet. Nem az a két lehetőség, hogy megszüntetjük a másikat, vagy megszüntetjük magunkat. Asszem ezt írtam valamikor valakinek a női szerepeket boncolgatva. Az egyik nem tetszett, ordítani, beszólni az az abszolút no way számomra, maradt akkor a másik példa, amikor is az ember megpróbálja eltűntetni magát a föld felszínéről… ennek meg nem sok értelme van.
De van harmadik lehetőség. Harmadik út. Amikor tisztelem a másikat, nem bántom meg, és ami ennek alapfeltétele: jót feltételezek róla. Mert ha beszólok, akkor én őt egy rossz embernek látom, akkor elhiszem, hogy amit csinál, azt úgy is érti, ahogy nekem tűnik.
De én nem akarom elhinni.
És alhamduliLlah jól is teszem, jól is tettem.
A plusz, amit itt megtanulhatok, hogy tisztelem magamat is annyira, hogy fontos nekem, mit szeretnék. Tisztelem őt is, és szeretem, és tudom, hogy jót akar. Csak tudatni kell vele, hogy teheti ezt meg. És ez a harmonikus élet feltétele egy házasságba, egy nagy családban, egy közösségben, az egész társadalomban. Hogy tudjuk, mindannyian jót akarunk, és kedvesen, szeretettel közöljük egymással, hogy hogyan lehetne jobb.
Ez már tetszik. Úszom a tengeremben alhamduliLlahJ.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése