Tollbarátok. Levelezőtársak.
Nektek is volt?
Szegény, az enyémnek nagyon
szomorú sorsa volt, én borzalmas levélíró voltam még a papírlevelek idejében.
Pedig olyan szép dolog mashaAllah.
Azt hiszem azért nem ment
nekem, mert egy szép papírra leírni, hogy mi van veled, az annyira végleges… és
én soha nem tudtam határozottan, véglegesen definiálni a helyzetemet. Egyrészt
féltem kimondani dolgokat, vagy nem is tudtam, hogy lehet, másrészt viszont
éreztem valahol, hogy az élet nem statikus, minden és mindenki mozgásban van
benne.
Most ti vagytok a
levelezőtársaim. Veletek osztom meg, amit érzek. Csodálatos itt, tényleg
mindenki nagyon kedves, de hiányzik, hogy valaki igazán megértsen, hogy
valakinek mindent elmondhassak, és egy tükörben lássam magam.
És persze a visszajelzésre is
szükség van.
Szóval ha valakinek van kedve,
írjatokJ
PusziJ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése